Frederick Winslow Taylor, az ősellenség, aki "géppé silányította az embert" és aki ellen minden agile coach küzd egész életében. Ismerős narratíva, ugye? A minap viszont rájöttem, hogy valami nem hagy nyugodni: mégpedig hogy Taylor értekezésének címével (The Principles of Scientific Management) meg valahogy nagyon tudok azonosulni, hiszen én is abban hiszek, hogy a menedzsment szakmát is szigorúan tudományos alapokon kell megközelíteni, és pont azért foglalkozom a (lehető legtágabban értelmezett) agilitással, mert tudományos alapon egyelőre nem tudok jobban működő módszert mondani a legtöbb jelenkori szituációra.
Eljutottam arra a pontra, hogy már eléggé zavart ez a diszkrepancia, hogy elővettem Taylor könyvét, és elolvastam, hogy hogy is volt ez valójában. Előrebocsátom, hogy volt egy pár döbbenet benne, és azt hiszem, tartozom egy bocsánatkéréssel a szerzőnek, amiért én magam is felhasználtam egy-egy tréningben, cikkben azt a narratívát, amit az első mondatban kifejtettem.
Döbbenet #1: Taylor tök világosan leírja a bevezetésben, hogy "This involves the gradual substitution of science for rule of thumb throughout the mechanic arts.". Ismétlem: mechanic arts. Vagy másképpen, a Cynefin domaienek közül válogatva: a simple domain, ahol a "best practice" élő és létező fogalom. Kérdezem én: ha valaki elfelejti elolvasni egy értekezés scope-ját, és azon kívül kezdi el használni, az vajon az író, vagy az olvasó hibája?
Döbbenet #2: Ez az úriember amúgy nem egy emberellenes valaki. Így kezdődik például a cikk: "The principal object of management should be to secure the maximum prosperity for the employer, coupled with the maximum prosperity for each employee. The words "maximum prosperity" are used, in their broad sense....maximum prosperity for each employee means not only higher wages than are usually received by men of his class, but, of more importance still, it also means the development of each man to his state of maximum efficiency, so that he may be able to do, generally speaking, the highest grade of work for which his natural abilities fit him". Nem tudok vitatkozni, én is pont ezért dolgozom nap mint nap.
Döbbenet #3: Kontextus, kontextus, kontextus. Vargyas Miklós "Micó" agile coach társam kiemelt egy (egyébként zseniális és mindenképpen olvasásra érdemes!) cikkben egy ütős mondatot Taylortól: "Egy vasöntő munkással szemben a legfontosabb követelmény, hogy annyira ostoba (“stupid”) és közönyös (“phlegmatic”) legyen, hogy a szellemi képességei inkább emlékeztessenek egy ökörére (“ox”) mint bármi másra". A vasöntő munkást úgy érti a cikk, hogy aki egész nap vasöntvényeket pakol fel egy tehervagonba. Korábban idéznek egy beszélgetést is az egyik úriemberrel:
"Schmidt, are you a high-priced man?"
"Vell, I don't know vat you mean."
"Oh yes, you do. What I want to know is whether you are a high-priced man or not."
"Vell, I don't know vat you mean."
"Oh, come now, you answer my questions. What I want to find out is whether you are a high-priced man or one of these cheap fellows here. What I want to find out is whether you want to earn $1.85 a day or whether you are satisfied with $1.15, just the same as all those cheap fellows are getting."
"Did I vant $1.85 a day? Vas dot a high-priced man? Vell, yes, I vas a high-priced man."
Kontextus: 1910-ben az Egyesült Államok teljes népességének ~8%-a, a külföldről bevándoroltak (amilyen Schmidt is volt a példában) 13%-a, a feketék 30%-a egyáltalán nem tudott írni, olvasni(1). Azt gyanítom, hogy ez az arány a vashordó munkások között jelentősen magasabb volt. Eszembe jut Lyssa Adkins, amikor azt mondta, hogy "when coaching agile team, meet them half step ahead". Mi van, ha akkor, amikor a cikk született, ez volt a half step?
Döbbenet #4: "A careful analysis had demonstrated the fact that when workmen are herded together in gangs, each man in the gang becomes far less efficient than when his personal ambition is stimulated.....For this reason a general order had been issued in the Bethlehem Steel Works that not more than four men were to be allowed to work in a labor gang" Sziasztok, squadok!:)
Döbbenet #5: A gonosz menedzsment, akik gépként kezelik az embereket. Várjatok, hogy is volt ez? "each man should daily be taught by and receive the most friendly help from those who are over him, instead of being, at the one extreme, driven or coerced by his bosses, and at the other left to his own unaided devices. This close, intimate, personal cooperation between the management and the men is of the essence of modern scientific or task management." Nem tűnik annyira gázosnak, ugye?
Olvasva ezeket, egyre inkább arra hajlok, hogy Taylor valójában egy korai agile coach volt:
azért dolgozott, hogy az embereknek összességében jobb legyen
felhasználta a tudomány akkori ismereteit ehhez a munkához
kőkemény change agent volt, nem adta fel a saját meggyőződéseit a szervezeti ellenállással szemben
Abba is belegondoltam, hogy ha majd 100 év múlva az akkori agile coachok visszanéznek ránk, miközben neuro-implantátumokkal győzködik az akkori menedzsmentet a nano-pszichológia legújabb vívmányainak beépítéséről a virtuális térben létező sqaduok működésébe, vajon hogyan fognak gondolkozni rólunk, akiknek "csak" az agile manifesto, a Cynefin modell és a tranzakcióanalízis volt az eszköztárunkban? Remélem, kellő megértéssel, a kontextus ismeretével, és egy adag kellemes nosztalgiával. Én részemről ha tehetném, bocsánatot kérnék Taylortól, hogy kellő utánajárás nélkül, egy-egy kiragadott mondattal hivatkoztam a munkájára negatívan, és mostantól harcostársként, nem ellenségként tekintek rá.
(1) Forrás: https://nces.ed.gov/naal/lit_history.asp
Borítókép forrása: https://www.qad.com/blog
Comentários